Névjegykártya

A következő néhány mondatban a névjegykártya kialakulásáról, valamint a névjegykártyával kapcsolatos szokásokról olvashatnak. Ezen kívül a névjegykártyák alaki sajátságairól is információkat adunk a kedves webnyomda látogató részére.

Információinkat az Internetről valamint névjegykártyával kapcsolatos könyvekből, kiadványokból ollóztuk össze a teljesség igénye nélkül.

A kezdet:

Elődeink letört ágakkal, kavicsokkal, pecséthengerekkel, gyűrűvel vagy drága ékszerekkel adták a házigazda tudtára, hogy "itt jártam".

Arthur király kerek asztalának lovagja, sir Lancelot kedvese gyűrűjét vitte a szövetséges hercegnek tisztességes szándéka igazolásaként. Az ilyen, és ehhez hasonló nemesfém karikákat évezredeken át hozták-vitték a hercegnők és hercegfik küldöncei, bizonyítva a rájuk bízott üzenet hitelességét.

A mai névjegykártya őse a XVIII. századi Franciaországban, az illem és etikett őshonában indult igazi hódító útjára. Balzac korának emberi színjátékában már dombornyomásos, díszes kártyák a bankárok, államtitkárok, grófok névjegykártyái. A társadalmi rendeltetésű és az üzleti kártya a XX. századra élesen elvált egymástól, előbbi egyre kevesebbet mutat, utóbbi pedig napjaink közismert névjegykártyája.

A jelen:

A névjegykártyák az emberek közötti hivatalos érintkezés gyakorlati, tájékoztató jellegű segédeszközei: megkönnyítik a tájékoztatást, tájékozódást a másik személyét illetően, gördülékenyebbé teszik a hivatalos személyes kapcsolatokat, illetve bizonyos szigorúan meghatározott esetekben helyettesíthetik a személyes találkozást.
A névjegykártya már nemcsak hivatalos, hanem baráti kapcsolatokban valamint ismerősök között is elterjedt.

A névkártya általában (5x9cm), fehér (250g/nm súlyú) papírra készül.

Napjainkban viszont nagyon sok fajta névjegykártyával találkozhatunk ; egy oldalas, kétoldalas, kihajtható, extra méretű.

Elterjedőben vannak a színes névjegykártyák, valamint a teljesen új keletű fényképes névjegykártyák.     Kínálatunkban ez a típus is megtalálható. A fényképes névkártyák nagy előnye, hogy akik vizuális memóriával rendelkeznek, könnyebben tudják azonosítani a névkártya tulajdonosát. Az üzleti életben különösen hasznos lehet, mivel a tulajdonos neve, telefonszáma valamint arcképe is megjelenik a névjegykártyán, így nehezebbé teszi az esetleges visszaéléseket. Hátránya viszont, hogy az ember arca, hajviselete az idő múlásával megváltozik, így szükségessé teszi a névjegykártya időnkénti megújítását.

A névjegykártya alapvető tartalmi követelményei:

A névjegykártya tulajdonosának anyanyelvén a családi és utóneve ( a neveket nem szabad rövidíteni ), ez alatt a beosztása, a munkahelyi címe ( általában bal alsó sarok ), telefonszám és faxszám (  jobb alsó sarokban ), esetleg cég logo ( jobb felső sarokban ). Természetesen ettől számtalan eltérő variáció is megengedett.

A magán, tehát nem céges névjegykártya esetében pedig csak az emberi fantázia szabhat határt, mivel korunk felgyorsult világában sokfajta stílus, trend követi egymást.

Protokolláris jelzések a névjegykártyán:

A névjegykártya használata során ma már ritkán kerülünk olyan helyzetbe, hogy különböző névjegykártyára írt jelzéseket kell alkalmaznunk, illetve ilyen jelzésekkel ellátott névjegykártyát kapunk. A nemzetközi etikett a francia nyelvtől kölcsönzi e kifejezéseket, melyek közül néhányat itt felsorolunk, s amelyek főleg a hivatalos kapcsolatokat jellemzik:

a. c. (avec compliment): "üdvözlettel" (főként ajándékozás alkalmával csatolt névjegykártyán);

p. r. (pour remercier): "köszönet" (ajándékért való köszönetnyilvánítás alkalmával);

p. f. (pour fęte vagy pour féliciter): szerencsekívánat, köszöntés valamely ünnepi alkalom (névnap, születésnap, évforduló, stb.) kapcsán;

p. r. p. f. (egyben az előző kettő);

p. p. (pour présenter): "bemutatás" (a bemutató saját névjegykártyára írja ezt, s csatolja mellé a bemutatandó névjegykártyát, amelyre azonban nem ír semmit);

p. f. c. (pour faire connaisance): megismerkedés, bemutatkozás céljából;

p. f. n. a. (pour féliciter nouvelle année): újévi szerencsekívánat (azaz BÚÉK);

p. p. c. (pour prendre congé): elbúcsúzáskor, huzamosabb tartózkodás utáni eltávozás alkalmával (főleg diplomáciai vagy üzleti képviselők esetében); végezetül

p. c. vagy p. p. p. (pour condoléances vagy pour prendre part): részvétnyilvánítás alkalmával.

Névjegykártya az éjszakában:

Napjainkban nagyon sok zártkörű rendezvényt, partyt tartanak. Az utóbbi időszakban bevett szokás, hogy a névjegykártya tulajdonosát a névjegykártyára felírt adatok alapján azonosítják. Pl: bankár, reklám szakember, fodrász, autóértékesítő stb. a rendezvény zártkörűségét a névjegykártyán található adatokból ellenőrzik és ezen adatok alapján veszik fel a zártkörű klub tagjai közé.

Előfordulhat, hogy egy társasági összejövetel alkalmával a vendéglátó vagy a házigazda igényt tart arra, hogy utólag áttekinthesse, számba vehesse, hogy kik jelentek meg nála, kik tisztelték meg látogatásukkal, részvételükkel. Ilyen esetben egy előre - erre a célra - elhelyezett tálcán illendő a vendégeknek távozáskor leadni a névjegykártyájukat.

Látogatás :

Abban az esetben pedig, ha előre be nem jelentett látogatás alkalmával nem jöhet létre a személyes találkozás azzal, akivel szeretnénk, távozáskor célszerű magunk után névjegykártyát hagyni, esetleg a hivatalban, titkárnőnél, munkatársaknál ezen felül még szóbeli üzenetet is, amely az utólagos kapcsolatfelvétel lehetősége, illetve az udvariasság megnyilvánulása. ( ilyenkor a névjegykártyára azt is rá lehet írni, hogy milyen módon, mikor vagyunk elérhetőek.)

Ha a leadott névjegykártyára valamit írunk (akár a francia rövidítéseket), azt a bal alsó sarokba ceruzával írjuk, mert ez jelzi a személyes leadás tényét. A tinta használata a névjegykártya elküldésére utal.

Köszönjük, hogy végig olvasta ezt a néhány sort. A későbbiekben bízunk abban, hogy személyes megrendelőink között tudhatjuk Önt nyomdánkban.